Öreglaki Norbert a 15. NB I-es szezonjában jelentős mérföldkövekhez ért: nemrég megszerezte 200. első osztályú gólját, majd lejátszotta klubszinten az 500. tétmeccsét. Vele utaztunk vissza az időben és érintettük pályafutása eddigi emlékezetes pontjait.

– A nagy álomhatárok túllépését követően adódik a kérdés: hogyan emlékszel vissza az első NB I-es mérkőzésedre és az első élvonalbeli gólodra?
– Nem éppen szokványos módon kerültem keretbe az első NB I-es meccsemen. Akkor még csak tizenhét éves voltam, egy-két fiatallal egyetemben fent edzettem már az Aramis első csapatában. Az ominózus, első NB I-es mérkőzésemen úgy lettem kerettag, hogy egy 100 forintos érmét dobtunk fel fej vagy írás alapon, aki eltalálja, az kerül keretbe. Én nyertem. Az első olyan NB I-es meccs, amin már pályára is léptem, a következő szezonban jött el (2010–2011-es idény – a szerk.), ezen meg is szereztem az első gólomat, pontosabban góljaimat, mert dupláztam a Miskolc ellen. Természetesen örökké emlékezni fogok erre.

– Számontartod pályafutásod nagy mérföldköveit?
– Nem tartom számon ezeket és nem is szoktam kitűzni ezzel kapcsolatos célokat. Az a legfontosabb számomra, hogy élvezzem a játékot és a legjobb tudásommal segítsem a csapatomat.

– Az elsőkön túl van kedvenc gólod és kedvenc mérkőzésed?
– Kedvenc gólt nehéz megneveznem, hiszen szerencsére sok szép és emlékezetes találatot jegyeztem már. Erre a kérdésre mindig azt válaszolom, hogy a soron következő a kedvenc, amivel segítem az aktuális meccsen a csapatomat.

Kedvenc mérkőzésből is akad bőven, nehéz egyet említeni, de válogatott szinten egyértelműen kiemelkedik az Európa-bajnoki részvételért rendezett Magyarország–Románia playoff meccs hazai közönség előtt. Minden megvolt benne, amit egy futsalmérkőzés tartalmazhat, felejthetetlen és fantasztikus élmény, amire szintén örökké emlékezni fogok.

Klubszinten Haladás-játékosként volt szerencsém átélni oda-vissza teltházas, 1400 néző előtt lejátszott „nyugati el Clásicókat”, ezekhez szinte kivétel nélkül jó eredmények párosultak, illetve egyénileg is gólokat, gólpasszokat szereztem. Játszottam jó pár klasszikus derbit is a Ferencváros játékosaként, ezekről is többnyire jó emlékeket őrzök, hiszen vannak góljaim és szép, emlékezetes győzelmeket éltem át. Pályára léptem keleti rangadón is, amihez ugyancsak szép emlékek és jó eredmények fűződnek. Összességében úgy mondanám, hogy mindegyik csapatomban játszottam emlékezetes, sikeres összecsapásokat. A kupagyőzelemre, valamint az összes bronzérmes évemre büszkén tekintek vissza, miként a 2016-os Európa-bajnoki részvételre is.

– Ha már említetted a bronzérmeket, az előző idényt hová helyezed a pályafutásodban?
– Nem árulok el nagy titkot, hogy a nyíregyházi klub életében történelmire sikeredett az előző idény, óriási, várakozáson felüli eredmény volt a bronzérem megszerzése. Összességében, az egész éves teljesítményt nézve teljesen megérdemeltük. Nekem személy szerint is nagy siker és büszke vagyok rá. Úgy érzem, gyorsan beilleszkedtem és megfelelő teljesítménnyel – amit mindig elvárok magamtól – segítettem a csapatot.

– Múltbéli kalandozásaink után ugorjunk a jövőbe! Mit vársz a szezon folytatásáról?
– A szezon hátralévő részében ugyanúgy kell folytatnunk, ahogy az utóbbi három hónapban játszottunk és teljesítettünk. Lépésről lépésre kell haladni és mindig sikeréhesnek kell maradnunk, úgy még nagyobb eredményeket érhetünk el. Megvan a csapatban a potenciál!