A Continental Arénában már 15 óra előtt megkezdődött a tape-elés, miközben Maneca és honfitársai amolyan brazilosan, nagy energiával megérkeztek a csarnokhoz, Kovács Róbert pedig a buszban ragasztotta a cipőjét, hozzátéve: reményei szerint a szezonban utoljára végzi el a rituálét. Egy szó, mint száz, csapatunk tagjai – mindenki a habitusának megfelelően – száz százalékos koncentrációval várták a Berettyóújfalu elleni bronzcsata harmadik meccsét, amelyen azért léptünk pályára, hogy lezárjuk a párharcot, ezzel 2024 után idén is érmet szerezzünk az NB I-ben.

Szurkolóink is tisztában voltak a találkozó jelentőségével: szép számmal és hangosan érkeztek, mint mindig!

Jól is kezdtünk, az első pillanattól mi kezdeményeztünk és már a harmadik percben megszereztük a vezetést, miután a kapu előtt pattogó szabad labdára Maneca csapott le és betalált (0–1).

Megmaradt a lendületünk ezután is, folyamatosan eljutottunk a hatoson belülre. Jól szállt be a második sorunk is, csak az volt a kérdés, hogy kihasználjuk-e a helyzeteinket.

Nem tettük... A 8. percben büntetett az MVFC, amely az első ziccerét gólra váltotta (1–1).

A kapott gól megfogta a társaságot, elöl rossz döntéseket hoztunk, hátul lemaradtunk. A 14. percben megint jól fordultak le a hazaiak, s a vezető találatot is megszerezték (2–1).  Noha a folytatásban nekünk is volt még ígéretes akciónk, inkább annak örülhettünk, hogy a nagyszünetben csak egygólos a hátrányunk.

A második félidőre úgy felszívtuk magunkat, ahogy kell egy ilyen meccsen! Harmincnégy másodperc után betalált Gregory, öt perccel később pedig az újabb hazai hibát kihasználva Kovács Róbert is (2–3).

Sajnos a hibát visszaadtuk (3–3), így kezdhettük a munkát előröl.

A 29. percben Rafinha volt nagyon erőszakos, labdát szerzett, megtartotta azt, majd Gregoryval kényszerítőzött, amivel újabb előnyhöz juttatta csapatunkat (3–4).

Úgy tűnt, ekkor már mi irányítunk, de jöttek még izgalmak…

A 32. percben megsérült az egyébként jól teljesítő Gagyi Sándor, beállt helyére a szintén nem teljesen egészséges Petró Martin. A kapusnak volt ügyes közbeavatkozása, egyszer a kapufa is besegített nekünk, majd az utolsó öt percben már négy az öt ellen kellett védekeznünk.

Ezt az egész párharc során jól oldottuk meg és ezúttal is szépen telt az idő, erővel jól bírtuk a kihívást.

Az utolsó percbe lépve aztán mégis nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis gólt szerzett a Berettyóújfalu. Negyvennégy másodpercünk maradt, hogy még a hosszabbítás előtt megnyerjük a mérkőzést.

És sikerült! Gregory lövésébe kézzel ért bele az egyik hazai játékos a hatoson belül, pedig már csak 4.3 másodperc volt hátra. A „sértett” maga végezte el a büntetőt, minden erejét beleadta és bebombázta a bronzérmet érő gólt (4–5)!

Háromból három mérkőzést nyertünk a Berettyóújfalu elleni párharcban, ezzel 2024 után újra bronzérmesek vagyunk!

Köszönjük szurkolóinknak a támogatást! Együtt megcsináltuk!

NB I, A HARMADIK HELYÉRT, 3. MÉRKŐZÉS
MVFC Berettyóújfalu – A’Studió Futsal Nyíregyháza 4–5 (2–1)
Berettyóújfalu, v.: Borbás, Kakuk (Tapodi).
Berettyóújfalu: Mezei – Nagy I., Rábl, Nagy K., Ramics. Csere: Sándor, Mező, Fridrich, Szalmás, Iszák, Magyari, Nagy D., Nagy R., Szabó P. Vezetőedző: Turzó József.
Nyíregyháza: Gagyi – Maneca, Rafinha, Gregory, Dávid. Csere: Bazsányi, Petró, Szabó L., Öreglaki, Kovács R., Urr, Harmati, Vatamaniuc-Bartha, Sós. Vezetőedző: Lovas Norbert.
Gól: Nagy K. (8.), Magyari (14.), Iszák (27.), Nagy I. (40.), illetve Maneca (3.), Gregory (21., 40. – a másodikat büntetőből), Kovács (25.), Rafinha (29.).