Két tényt már egy órával a döntő második meccse előtt megállapíthattunk. Egyrészt, lehet itt bármekkora viaskodás, az ellenfelek tisztelik egymást. A korábbi játékostársak, vagy honfitársak jókedvűen elbeszélgettek a bemelegítés első perceiben. 

Másrészt, a szurkolók részéről hatalmas volt a várakozás, hogy klubunk történetének első hazai döntő meccsén biztathassák a nyíregyháziakat. Ahogy kinyitották a kapukat, özönlöttek be a csarnokba a drukkerek. A vendégeknek kijelölt szektort leszámítva telt ház fogadta a pályára vonuló csapatokat. Itt voltak a Suhancok, itt voltak azok a szurkolók, akik egész szezonban támogatták kedvenceiket, kijöttek a Nyíregyháza Spartacus ultrái és még sokan mások.

Nem volt kisebb a tét, mint az egyenlítés, ezzel lényegében a bajnoki remények életben tartása.

Már a bemutatás alatt láthattuk játékosaink arcán, mit jelent nekik a megnövekedett támogatás, de ami ennél is fontosabb, a pályán is extra teljesítményt hozott ki belőlük!

Az első veszélyes lövést Rafinha eresztette el a második percben, az abból elért szögletből aztán Hadnagy István bődületes gólt ragasztott a kapu bal oldalába (1–0). Nem kellett sokat várni a második találatra sem, szép kényszerítő végén Maneca a labdaátvételével helyzetbe hozta magát és növelte előnyünket (2–0).

Váratlan volt a szépítés, az 5. percben Vas Ádám szabadrúgáas laposan becsorgott a kapunkba (2–1) – utóbb kiderült, utoljára ennél az eredménynél reménykedhettek az újpestiek.

Sorra dolgoztuk ki a nagyobbnál nagyobb lehetőségeket, csak rólunk szólt a meccs, na meg Gémesi Gergőről, aki az első félidőben egymaga tartotta életben a csapatát. A lilák kapusa nagyjából félpercenként mutatott be bravúrt, míg nálunk Alasztics Marcellig alig-alig jutott el labda, mivel Dávid Richárddal az élen tökéletesen védekeztünk.

A félidő hajrájában még feljebb kapcsoltuk a tempót. Maneca fejébe vette, hogy szerez egy gólt sarokkal és harmadik próbálkozásra sikerrel is járt, a szintén nagyon jól játszó Bálint Andor átadását gurította a kapuba (3–1).

Az első játékrészben 22 kapura lövéssel kísérleteztünk, abból 18 el is találta a kaput.

Félő volt, nehogy megbosszulja magát a sok elpuskázott helyzet. A második félidő elején Alasztics tett róla, hogy ne így legyen, majd idővel megnyugodtak a kedélyek és újra miénk volt a pálya.

A 27. percben ismét örülhettünk! Dávid jól ért labdához, Vatamaniuc-Bartha Dávid szemfülesen lecsapott rá, még az alapvonal előtt elérte és jól rúgta kapura a játékszert, amit Gémesi csak a kapuba sodorni tudott (4–1).

Ellenfelünk máris elővette a vészkapus játékot, ami ugyancsak nekünk kedvezett. A hátul nagyot melózó Pulguinha elöl tökéletesen játszotta meg Hadnagyot az ötödik gólért (5–1).

Nem állt meg a parádé. A gólkirály végig ért egy labdaszerzéssel, beállítva ezzel a mesterhármasát, majd Rafinha is beköszönt újabb szép akciót lezárva (7–2).

Az újpestiek erejéből még a szépítésre futotta, de ez sem rontotta el az ünnepet.

Magyar futsalpályákon egyedülálló hangulatban egyenlítettük ki a páharcot!

NB I, DÖNTŐ, 2. MÉRKŐZÉS
A’Studió Futsal Nyíregyháza – Újpest FC 7–2 (3–1)
Continental Aréna, v.: Zimonyi, Kiss (Szabó).
Nyíregyháza: Alasztics – Maneca, Hadnagy, Rafinha. Dávid. Csere: Sarkadi, Gagyi, Pulguinha, Tóth, Villás, Vatamaniuc-Batha, Bálint. Vezetőedző: Lovas Norbert.
Újpest: Gémesi – Lucas, Hadzsi, Suscsák, Thiago. Csere: Tarnóczi, Kártik, Kovács Ba., Mukai, Östör, Czerman, Medveczki, Vas, Kovács Be. Vezetőedző: Németh Péter.
Gól: Hadnagy (2., 29.), Maneca (4., 19., 30.), Vatamaniuc-Bartha (27.), Rafinha (34.), illetve Vas (5), Czerman (35.).